Nem akartam ilyen sokáig nem blogolni, de így alakult. Országot váltottunk, otthonoktató utunkon továbblépdeltünk és még sok érdekes dolog történt velünk. De most nem szeretnék külső dolgokról írni, hanem belsőkről.
Az utóbbi napokban, hetekben naggyá lett előttem az az igazság, hogy az Ige elég. Ha többet akarok Istenből, akkor több kell az Igéből. Ha jobb életet akarok élni, akkor az Igéhez kell nyúlnom tanácsért. Ha gyerekeinket Isten tetszésére vágyom nevelni, akkor sem a pszichológiára van szükség, hanem több Ige kell...
Ha az életemet működőképessé szeretném szervezni, akkor először az Igéhez kell mennem bölcsességért. Mindig, mindenben az Ige a bölcs tanácsok kulcsa! És ez számomra az utóbbi időszak elemi erejű felismerése. Mint ahogyan az is, hogy a gondok mindig ott kezdődnek a gyereknevelés, az életszervezés, a gyülekezeti élet és Isten megismerése körül, amikor mellőzzük, félretesszük, elferdítjük vagy teljesen elvetjük az Igét.
Nagyon egyszerű és mégis nagyon súlyos igazság az, hogy az Ige elég.
Ha ez így van, ha az Ige tényleg elég, akkor az Ige kellene, hogy meghatározza a családjaink rendjét, a gyülekezeteink berendezkedését és a saját személyes döntéseinket is. Akkor egyedül az Igére kellene épüljön minden bennünk és körülöttünk. Ha ez így van, akkor nem tudósokhoz, szakemberekhez, internetes fórumokhoz és ismerősökhöz kellene tanácsért fordulni, amikor nehézségekkel, vagy súlyos kérdésekkel szembesülünk, hanem a Mindenható Istenhez és az Ő Igéjéhez, amelyben kijelentette a helyes utat.
Neki a nevében is benne van, hogy egyedül Ő képes mindenre: így egyedül Ő tudja megoldani az én személyes problémáimat is. És Ő az Igét használja az ember életében.
Elhiszed ezt? Ha elhiszed, akkor többé nem kérdés, hogy milyen elvek vagy gondolatok szerint élsz. Akkor többé nem kérdés, hogy miért teszed azt, amit teszel, és miért nem teszel másként. A válasz mindig az kell, hogy legyen, hogy az Igére hivatkozunk: "mert meg van írva..." Ha nincs igei alapja az életednek és a tetteidnek, akkor valami másra építesz, de az a 'más' biztosan nem Kőszikla, hanem valamiféle futóhomok...
Máshogyan nem dicsőíthetem az életemmel Jézust, csak úgy, ha az Ige az életem útmutatója: ha szorosan aszerint élek, ahogyan Ő kijelentette, hogy élnem kell. Ha az Ő Mércéjéhez szabom az életemet, és nem a saját szívem vágyaihoz vagy a világ sugallataihoz, akkor teszem a helyes dolgot.
Valóban 100%-ban elhiszem, hogy minden problémám és minden terhem Istennél oldódik meg? Hogy egyedül úgy fogok tartalmas és áldott életet élni, ha pontosan azt teszem, amit Ő a Bibliában parancsolt? Hogy senki, de senki az ég világon nem tud jó tanáccsal szolgálni arra, hogy mit is kell most tennem, hogyan kell bölcsen lépnem, csak az Úr?
És Ő kitartóan hívogat mindenkit a bölcsességre. Ez a bölcsesség viszont csak az Ige olvasásával és szívünkbe zárásával tud hatást gyakorolni életünkre. De ezt már nem nagyon akarjuk... Könnyebb ugyanis mindenki másnál keresni a választ, mint Istennél. Mert mindenki más olyan választ ad, amivel könnyű azonosulnunk, hiszen népszerű gondolatok, amelyek tetszenek a szívünknek. Ha az Igét nyitod föl válaszokért, akkor megeshet, hogy Isten olyat fog mondani, ami nagyon nem fog tetszeni. De attól még, hogy nem tetszik- az az igazság és a bölcsesség, amit Ő mond. Arra kellene hát figyelni, amit Ő mond, nem arra, amit mindenki más mond (még ha jó szándékkal mondják is azt a 'mást').
Meg vagyok győződve, hogy kevesebb problémánk lenne, ha megértenénk, hogy változnunk kell, hogy növekednünk kell- mert ez a természetünkből adódik. Ha nem növekszünk, akkor a saját természetünk ellen dolgozunk, és akkor ott valami gond van. Ha nem növekszünk, akkor éppen lelkileg haldoklunk. Nincs stagnálás: vagy fejlődünk vagy leépülünk... Ige nélkül pedig nincsen növekedés, mert ha nem tudom, mit akar Isten az életemmel, akkor hogyan tudnám megtenni, amit akar? Ha nem olvasom az Igét, akkor honnan tudom, mit akar Isten? Egyedül a Biblia az Ő kijelentett szava. Ha nem olvasom eleget, nem állíthatom, hogy lelkileg növekszem. Ige nélkül nincsen lelki növekedés.
Én nem akarok leépülni, hanem növekedni, növekedni, növekedni az Úrban- a sírig. Nem akarok máshol járni-kelni, csak Isten jelenlétében és az Ige fényében. Nem akarom kevesebbel, silányabbal, rosszabbal beérni, mint amit Isten tervezett a számomra.
Remélem, ezen az igazságon soha-soha nem fogok túllépni: mert az Ige tényleg elég. E l é g m i n d e n r e. Bár mind elhinnénk és teljesen élnénk is ezt!
