Dicső angyalok, sötét angyalok 3.

A mostani angyalos poszt 1.részét itt, a 2.részt itt találod. Térjünk most vissza Jób barátjára, akiről már korábban szó esett. Úgy gondoltam, hogy kiírom az egész magtapasztalást, hátha valakinek ismerős lesz, mert már átélt hasonlót, és így könnyebben be tudja azonosítani...

Szó lopódzék hozzám,
s valami nesz üté
meg abból fülemet.
Éjjeli látomásokon való
töprengések között,
mikor mély álom
fogja el az embereket.

Félelem szálla rám,
és rettegés,
s megreszketteté
minden csontomat.

Valami szellem suhant el előttem,
s testemnek szőre felborzolódék.
Megálla, de ábrázatját
föl nem ismerém,
egy alak vala szemeim előtt,
mély csend, és szót hallék:

Vajjon a halandó
igaz-é Istennél:
az ő teremtője előtt
tiszta-é az ember?

Imé az ő szolgáiban
sem bízhatik
és az ő angyalaiban
is talál hibát:

Mennyivel inkább
a sárházak lakosaiban,
akiknek fundamentumok
a porban van,
és könnyebben
szétnyomhatók a molynál?!

Reggeltől estig gyötrődnek,
s anélkül, hogy észrevennék,
elvesznek örökre.

Ha kiszakíttatik belőlök
sátoruk kötele,
nem halnak-é meg,
és pedig bölcsesség nélkül?

(Jób könyve 4:12-21)

Nézzük meg ezt az igerészt kicsit közelebbről.

A körülmények roppant nyomasztóak voltak. Képzeljük csak el, mi mit éreznénk, hogyha az éjjel csendjében, félálomban megjelenne az ágyunknál egy ismeretlen...

Jób barátja, Elifáz, aki a fenti jelenést elbeszéli, előbb hangot, neszezést hallott az éjszakában, azután feltűnt előtte egy sötét arcú alak. Közeledte nagyon megrémítette őt: a félelemtől libabőrös lett, és reszketett, mint a nyárfalevél.

Felmerül a kérdés, vajon Elifáz Istentől küldött angyallal találkozott, vagy sátán angyalával? Hogyan lehet ezt kideríteni?

A félelem nem jelzi egyértelműen, hogy a lényt ki küldte. Ez az érzés nem ad elegendő támpontot. Az üzenet viszont már sokkal többet elárul. Sőt, ha elkezdjük megvizsgálni a kijelentéseket az Ige mérlegén, egészen bizonyos dolgokat ki lehet mondani.

Akkor nézzük.

Vajjon a halandó
igaz-é Istennél:
az ő teremtője előtt
tiszta-é az ember?

Ebben a kérdésben benne van, hogy ez a lény tud Isten létéről. Tud arról is, hogy az embereket Isten teremtette. S tud a bűnről, ami az embert bemocskolja. Úgy is mondhatnánk, hogy az éjszaka sötétjében abszolút keresztény témákat boncolgat a kérdésével. Ennek alapján akkor kimondhatjuk, hogy ő Isten angyala volt? Nem. Hiszen a Bibliában az áll, hogy:

Te hiszed, hogy az Isten egy.
Jól teszed.
Az ördögök is hiszik,
és rettegnek.
(Jakab 2:19)

A szellemi életben hasznos, ha pontosan ismerjük az ellenségünket.

Sátán és az ördögök tudják, hogy Isten létezik. Ők jól ismerik Őt: levettetésük előtt a mennyben látták erejét és tapasztalták hatalmát, s volt, amikor szemtől szemben álltak Vele. Az ördögök tehát pontosan tudják, hogy kivel állnak szemben, amikor Istenről van szó. Mi viszont nem mindig vagyunk ezzel tisztában: sem Isten erejét, sem sátán személyét nem ismerjük, pedig ismerhetnénk, mert a Biblia beszél ezekről.

Mivel viszont nem ismerjük, könnyen leszerelhetőek vagyunk. Ha valami ártalmatlannak látszik, azt vizsgálat nélkül, jóhiszeműen elfogadjuk. Ha valaki hívőnek látszik, az számunkra hitelesíti az illető szándékait. Pedig sátán is hisz, de ettől még nem a jó oldalon áll. (Többé már nem.)

Ne engedjük, hogy megvezessen a csomagolás! Nézzünk a dolgok mögé, az álarc mögé, a szándék mögé... Ne becsüljük alá az ördög képességeit, amikor a megtévesztésről van szó. Lássuk a szellemi színteret Isten szemével: Jézus is így tett földi élete alatt. Ő nem lett szégyenlős, amikor az ördög munkáját nevén kellett nevezni- mi se szégyelljük kimondani, amiről nyilvánvalóan tudjuk, hogy az ördögtől van.

Imé az ő szolgáiban
sem bizhatik
és az ő angyalaiban
is talál hibát:

Kiderül, hogy ez a lény arról is tud, hogy vannak természetfeletti lények, s azt is tudja, hogy nekik kapcsolatuk van Istennel, mégpedig hogy a szolgái ők. Ez helyes dogmatika. Ugyanakkor, van még valami, amit kimond, s erre fel kell, hogy kapjuk a fejünket.

"... nem bízhatik..." "...talál hibát..." A Biblia azt írja, hogy az angyalok dicsőítik Istent, és hogy Neki szolgálnak. A bizalmatlanság olyan jellemvonás, ami nem tartozik Isten lényéhez. Ő jól ismer mindenkit, és pontosan tudja, hogy ki mire képes. Az angyalokat is a képességeik szerint küldi. Neki nincsen arra szüksége, hogy bízzon másokban, hiszen Ő mindent tud és mindent megtehet.

Hogy az angyalokban Isten hibát talál, ez is ellentétes az Ige kijelentésével, hiszen Isten szent, és ahhoz, hogy Isten közelében szolgálhassanak, nekik is szentnek kell lenniük. A szent azt jelenti, hogy hiba, és bűn nélkül való. Ez tehát kizárja, hogy ma Isten hibát találjon angyalaiban. De nem volt mindig így, hiszen volt egy lázadás a mennyben, a lázadás pedig bűn.

És itt el kell gondolkozni. Vajon melyik angyal érezheti úgy, hogy Isten bizalmatlan? Melyik angyalban talált hibát Isten?

Mennyivel inkább
a sárházak lakosaiban,
akiknek fundamentumok
a porban van,
és könnyebben
szétnyomhatók a molynál?!

Eszerint a kijelentés szerint Isten az emberekben is talál hibát. Ez igaz. De a megfogalmazás olyan, hogy újra gondolkodóba kell esnünk. Sárházak lakosai? Vajon Isten küldöttje nevezheti-e ilyen néven azt, akihez szolgálatra küldetett? A Biblia szerint a hívők angyalok fölött is ítélkeznek majd, ami egy rejtély, de igaz.

Szétnyomhatók a molynál? Kinek állhat szándékában elpusztítani az embert, szétnyomni, mint egy molyt? Azt hiszem, hogy ezen a ponton válik bizonyossá az ihletés. Itt már ki lehet mondani, hogy hiába a keresztény szóhasználat, hiába a komoly gondolatok, ez a lény nem lehet Isten angyala.

Reggeltől estig gyötrődnek,
s anélkül, hogy észrevennék,
elvesznek örökre.

Elvesznek örökre? -Ez nem helytálló. A Biblia arról tesz tanúságot, hogy Isten nem akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem hogy MINDENKI megtérjen.

Igaz, hogy ennek ellenére sokan a saját akaratukból mégis a Jézus Krisztus nélküli utat választják, s ezáltal valóban el fognak veszni örökre, de Isten, és az Ő angyalai az emberiség felé elsősorban a reménységet, nem pedig a kárhoztatást kommunikálják. Ellentétben sátánnal, aki számára nincsen reménység, s aki mindegyikünket vádol, és kárhoztat a gondolataink szintjén, és Isten előtt is. Nem Isten akarja tehát, hogy mindenki elvesszen, hanem sátán...

Ha kiszakíttatik belőlök
sátoruk kötele,
nem halnak-é meg,
és pedig bölcsesség nélkül?

Úgy hiszem, hogy ez az, amit az ördög szeretne: hogy bölcsesség nélkül elvesszünk. De az Ige szerint nem kell, hogy így legyen, hiszen bárki nyerhet bölcsességet Istentől. Aki Tőle kér, hittel, annak Ő vonakodás nélkül ad.

A lény tehát, aki Elifáznak megjelent, nem Isten küldötte volt, hanem sátán angyala, aki Elifázt megtéveszteni jött. Sajnos Elifáz nem volt résen, és lépre ment. Jób könyvében továbbolvasva látszik, hogy Elifáz nem ítélt helyesen, hanem felvette az angyal-sugallta kárhoztató mentalitást Jóbbal szemben. Ez nem volt helytálló, és emiatt Isten majdnem elpusztította őt, két barátjával együtt.

Elifáz hibázott, amikor az éjszakai látomást vizsgálat nélkül elfogadta, s a saját véleményét erre alapozta. És ez a hiba majdnem az életébe került. Isten azonban kegyelmes volt hozzá is, és Jób személyére való tekintettel, valamint az ő közbenjáró imádságának hatására megtartotta Elifáz, és a másik kettő életét.

Ebből a történetből fontos tanulság, hogy csak azért, mert valakinek megjelenik egy lény, és mond bizonyos pozitív, vagy igaznak látszó dolgot, még nem biztos, hogy Istentől jött követről, és Isten-üzente kinyilatkoztatásról van szó. A megtapasztalás kétféle forrásból jöhet, és azt amire kimondhatjuk, hogy nem Istentől jött, gondolkodás nélkül el kell vetni!

Csak egy kicsi ferdítés, egy csepp eltérés az Ige igazságától: ennyi éppen elég ahhoz, hogy olyan dolgokba merüljön az ember, ami már nem Isten útja. Mert a csepp után jön még egy csepp, és még egy... a szellemi ítélőképesség hamar eltompul, s nem lehet tudni, mikor érünk el odáig, ahonnan már nincsen visszaút.

Éppen ez az ördög körmönfont terve: rávenni bennünket, hogy csak egy kicsi dologban engedjünk neki és rá hallgassunk. Hiszen ez már bűn, mert mindig, amikor rá hallgatunk, akkor elutasítjuk az igazságot, és elhiszünk egy hazugságot. Egy hazugság pedig képes erős várrá válni az életünkben, s minden ilyen vár eltávolít Istentől. Pedig egyikünk sem arra lett elhívva, hogy Jézus Krisztus nélkül élje le az életét, sem nem arra, hogy a hit dolgában hajótörést szenvedjen, másokat is magával rántva a mélybe...

Isten jót gondolt felőlünk, s ha mindvégig megtartjuk a reménységet, nem fogunk megszégyenülni.

Légy bátor vizsgálódni, és légy szabad kimondani az igazságot! Annyi helyen harsog a hazugság, és olyan sok nyíltan hirdetett megtévesztő út van. Ha mi csendben hallgatunk, amikor látjuk, hogy mások életében a sátán rombol, s hogy rossz felé mennek, akkor hogyan fognak azok megmenekülni? Ne tévedjen meg a lábunk, hanem kompromisszumok nélkül egészen ragaszkodjunk az igazsághoz. A tévutakkal kapcsolatban pedig vállaljuk nyíltan az igazságról való beszédet.

Csendvége és szivacsság

Nagyon hosszú ideig hallgattam. Nem hagytam el a blogoszférát, csak nem írtam. Pár hete Angliába költöztünk a családdal: nem véglegesen, de hosszabb időre. És ezzel együtt az elmúlt sok hétben befelé-élős időszakom volt.

Írhattam volna előbb is, és többször neki is rugaszkodtam. De úgy éreztem, hogy olyan 'semmilyen' az egész: nem én voltam, mert akkor még nem volt, ami kijöjjön belőlem.

Talán blog-betegség, nem tudom, de nekem sokszor vissza kell magamat fogni, mert amikor valami, bármi történik velem, vagy bennem, akkor rögtön megosztanám a gondolataimat, és blogolnék róla. Azonban amikor leírom, az már kifelé is megy, és én úgy vagyok ezzel, hogy amit még nem tanultam meg, ami még nem kiforrott gondolat, azt csak megélni szeretném, közzétenni nem.

Kicsit szivacsként működök: van, amikor az a jó, ha csak befelé szívom a nedvességet. Ilyenkor napokon, heteken át csak megélem a dolgokat magamban; s az Úrral, meg a közvetlen környezetemmel osztom meg. Kell, hogy megérjenek bennem a dolgok. Kell hogy átmenjen a szűrőimen és átformáljon, ha kell. És kell, hogy Istennel párbeszédben az adott dologhoz való megfelelő hozzáállást kialakítsuk. Hogy ne terápiás blogolás legyen, ami kijön belőlem, hanem valami más.

Ne értsetek félre; egyáltalán nem ítélem el, aki terápiás blogol. Sőt, engem is kísértget időnként, hogy a tőletek várt megerősítés végett írjak. De magamra nézve ezt nem tartom elfogadhatónak, hiszen másféle referenciám kell, hogy legyen: elsősorban nem emberek, hanem Isten. És persze emellett nagyon jól esik minden visszajelzés: gyakran áld meg az Úr egy-egy ti gondolatotokon keresztül.

Hálás is vagyok Neki, hogy felhasznál benneteket az én életem formálására. Többek között ezért is érzem úgy, hogy nektek is, meg magamnak is tartozom azzal, hogy arról írok, ami igazán fontos, hogy ti is arra reagáljatok, ami igazán fontos. Néha persze másról is írok, de azt is igyekszem a fontos dolgokkal összekötni.:)

Számomra tehát akkor van itt a blogolás ideje, amikor eleget szívtam fel ahhoz, hogy legyen mi kijöjjön. És ha már kijön, akkor olyan tudjon kijönni, ami elég kiforrott, és ami eléggé én vagyok. Ami nem álarc, és legfőképpen: ami áldás lehet a többieknek.

Most épp kifelé jövök a befelé élésből, és már meg tudom fogalmazni a dolgokat... A félig elkészült posztok végre be lesznek fejezve- jó reménység szerint hamarosan. Szóval nemsokára jövök. Te is szivacsként működsz?