Hiszti és engedetlenség

Erről a két témáról nagyon sokat kellene beszélni. Helyes ismeretre szert tenni ezekben s alkalmazni azokat, a gyerekek boldogulásának a kulcsa. Ma nagyon sok anya, keresztények is, kínlódva élik a napjaikat gyerekeik zsarnoksága alatt, és arról szól az életük, hogy bástyákat építenek gyerekeik köré azok szüntelen kiszolgálásával, vagy mindenféle óvintézkedéssel, hogy a kis lázadókkal legalább minimális szinten élhető legyen az életük. Nem akarnak sok gyermeket, mert a mostani egy vagy kettő vagy három gyerekükkel is meggyűlik a bajuk- képtelenek engedelmességre nevelni őket.

Nem is csoda, hogy az ember engedetlen gyerekből nem akar sokat maga köré! De mi lenne, ha az alapfelállás az lenne, hogy az a néhány gyermeked, akiket eddig kaptál az Úrtól, tökéletes engedelmességben élné az életét veled? Hogyha mondanál valamit, az úgy lenne? Hogyha nem lenne hiszti és nyafi és nem kellene kiabálva erőt fitogtatnod ahhoz, hogy mozdulásra bírd a gyerekedet? Hogyha nem kéne a fontos dolgaidat állandóan a gyereked elől menekíteni, hogyha bármit elöl hagyhatnál, ami tilos, mert a gyereked tudná, hogy ahhoz nem nyúlhat és nem is nyúlna hozzá? Hogyha gyerektársaságban nem kellene azon aggódnod, hogy kire fog kezet emelni a csemetéd, mert tudja, hogy nem bántunk senkit és nem is teszi? Ha igazán áldásnak élhetnéd meg a gyermekeiddel való hétköznapokat, nem a keserűséged forrásának, vagy nehéz esetnek? Hmmm- akkor talán bevállalnál még egy pár gyereket? (Elfogadom, hogy vannak más okai is annak, ha egy házaspár nem vállal sok gyereket, de meggyőződésem, hogy az engedetlen gyerekek a ki nem mondott, de legnyomósabb érvek között szerepelnek.)

Miért hisztizik a gyerek?

1. Azért, hogy megkapjon valamit. Akkor teszi, amikor akarata szembekerül a szülőével.

2. Az ő értelmi vagy fizikai képességeit meghaladó elvárás miatt. Ha nem tud valamit megtenni, amit pedig elvárunk.

3. Frusztráltságból. Sajnos leginkább mi tesszük frusztrálttá a gyerekeinket. Azzal például, hogy nem vesszük figyelembe a fáradtságát és úgy várunk el tőle teljesítményt. Vagy azzal, hogy olyan döntéshelyzetbe hozzuk, amelyet gyerekünk nem tud frusztráció nélkül kezelni az ő érettségi szintjén.

A hiszti is engedetlenség, hiszen olyan nem kívánatos viselkedés, amit helytelenítünk. Ha nem szeretnénk hisztis gyereket, akkor engedelmessé kell nevelni.

Mit nevezek engedelmességnek?

Egy kérés késlekedés, kifogások keresése és nyílt ellenállás nélküli teljesítését.

Tehát mi nem az engedelmesség?

Az öt perccel később végrehajtott feladat nem engedelmesség. Ha egy gyereket nem lehet azonnali engedelmességre bírni akkor, amikor mi szeretnénk, és nem akkor, amikor neki kényelmes, akkor az a gyerek engedetlen.

A nyílt szembeszegülés sem nevezhető engedelmességnek. Ha egy gyerek azt mondja, "nem", amikor meg kellene tegyen valamit, amire amúgy képes lenne, akkor az a gyerek engedetlen.

És az is engedetlenség, hogyha csak azután engedelmeskedik, miután válaszoltunk arra, hogy miért kérjük tőle azt, amit kérünk. Miért nem helyénvaló erre a kérdésre válaszolni, miután utasítottuk valamire a csemetét? Azért, mert az engedelmesség azt jelenti, hogy a szülői tekintély miatt tesz meg valamit a gyerekünk, nem azért, mert a számára megfelelő indoklást kapott.

Kicsi korban NEM KELL magyarázkodni, legalábbis nem akkor, amikor éppen tiltunk valamit, vagy engedelmességet várunk. Ne szoktassuk rá a gyerkőcöt arra, hogy csak a számára kielégítő indoklás után engedelmeskedjen! Az úgy már nem is engedelmesség. Meg nem is tudunk mindent megindokolni úgy, hogy azt elfogadja.

A logikus gondolkozásra nevelés bármikor a nap folyamán fejleszthető- úgy, hogy hagyjuk, hogy kérdezzen, és hogy elmondjuk, hogy a dolgok miért úgy történnek, ahogy. De amikor utasítunk, akkor szó nélküli engedelmességet várunk, nem pedig szócsatába torkolló magyarázkodást (a nagyobbakkal már errefelé megy el a kérdezés).

Nem kell attól tartanunk, hogy kevésbé érdeklődő lesz a gyerekünk attól, ha folyamatosan ki van elégítve a tudásszomja, DE elvárjuk, hogy amikor utasítjuk, akkor ne kérdezzen. Illetve, hogy kérdezzen úgy, hogy közben már engedelmeskedik: ne az engedelmeskedés előtt, hanem UTÁN. Ha tényleg érdeklik a válaszok, akkor ez az időpont is megfelel neki. Ha akkor már nem érdekli a magyarázat, akkor nem volt komoly érdeklődés a kérdések mögött. Én azért különválasztanám az érdeklődő, informálódó kérdéseket az akadékoskodóaktól. Szerintem kicsi korban gyakran el kell hangozzon, hogy "a mi családunkban ez így működik és kész" -nem kell magyarázkodni. Legalábbis a magyarázatok adásának a helye nem a tiltás időpontja.

Szóval beszéljünk pl. a tűzhöz való nyúlás veszélyéről a gyerekünknek, de amikor azt mondjuk, hogy "ne nyúlj a tűzhöz!", akkor ne magyarázkodjunk. Szokja meg a gyerek, hogy KÉRDEZÉS NÉLKÜL megteszi, amire utasítjuk, hiszen egyedül ez nevezhető ENGEDELMESSÉGNEK. Ha másként teszünk, akkor arra neveljük, hogy egészen addig nem kell engedelmeskednie, amíg nem kap számára is elfogadható magyarázatot. Ez pedig nagyon veszélyes is lehet, mivel nem mindig van idő a dolgokat megmagyarázni: extrém példa, de ha az út közepén rohangáló csemetével érdemi vitába bocsátkozunk arról, hogy miért fontos lefáradnia az útról, akkor lehet, hogy nem leszünk sokáig élő gyerek szülei...

Ezen kívül egy sor olyan dolog van, ami gyerekünk szerint egyáltalán nem logikus, nem megmagyarázható vagy nem megfogható: pl. hogy miért kell akkor lefeküdni, amikor nem akar, vagy miért nem kiabálhat akkor, amikor olyan jólesne neki.

Az engedelmesség tehát nem az értelmi szinttel függ össze. Ez alatt azt értem, hogy egy átlagos értelmi képességű gyereket már 1,5 éves korában rá lehet nevelni a feltétel nélküli engedelmességre, holott az érvelést megérteni képes érteli szintje ekkor még igen csak fejletlen. Nem is jó tovább várni ezzel, mert minél idősebb korban kezdjük az engedelmességre nevelést, annál több addig berögzült lázadást kell kiirtani belőle. Vagyis annál nehezebb dolgunk lesz.

Vajon minden gyerek alkalmas arra, hogy engedelmességet neveljenek belé? Igen. Minden gyerekből lehet szót fogadó, engedelmes boldog gyerek! A gyerekeknek kellenek a határok. Szükségük van erre ahhoz, hogy kiegyensúlyozottak legyenek. És hogy megtanulják a társadalomba való beilleszkedés szabályait. Hogyha engedjük, hogy másokon uralkodjanak, az rossz nevelés. De hogyha nem engedjük, de úgy érezzük, hogy nem tudjuk megakadályozni a gyerekünket ebben, akkor ott már a gyermekünk engedetlenségéről van szó.

Az engedelmességre nevelés minden esetben a szülő dolga. Tehát, ha engedetlen gyermeket látsz, és a szülő panaszkodik, hogy olyan engedetlen a gyereke, és nem tud mit tenni, a gyereke már csak ilyen- akkor ott a szülő hibájáról van szó, amit megpróbál áthárítani a gyerek személyiségére. Csakhogy Isten a gyerek személyiségétől függetlenül parancsolja, hogy neveljük a gyereket. Minden gyereknek szüksége van nevelésre, mert minden gyerek alapvetően tekintélyellenes és lázadó. Van, akinél ez hangosan és agresszíven nyilvánul meg. Van, akinél csendesen, vagy apróbb dolgokban. De minden gyerekben benne van, mert minden gyerek bűnösen születik.

Anyák, neveljétek szófogadóvá a gyerekeiteket! Várjátok el, hogy első szóra engedelmeskedjenek! Mert ez Isten jó és tökéletes akarata, már ami a gyerekeket illeti. Ha nem neveled engedelmességre, hanem elnézed az engedetlenséget, akkor azzal nagy kárt okozol a gyermeked személyiségében. A környezeted sem lesz hálás érte. És Isten parancsa ellen vétesz.

De mi van az erős akaratú gyerekkel?

Akkor most ki nevel: a gyerek, vagy a szülő? Az engedelmességre nevelés nem akarat kérdése, hanem tekintély kérdése. Van tekintélyed a gyereked előtt? Akkor képes vagy engedelmességre nevelni. Nincs tekintélyed előtte? Akkor szerezz tekintélyt. A tekintély alapja Isten Igéje, mely szerint a gyermek alárendelt a szülőnek, pont úgy, ahogyan a feleség is alárendelt a férjének, és ahogyan a gyülekezet is alárendelt Jézus Krisztusnak. A tekintélyelvűség nem ördögi találmány, hanem Isten intézménye az ember boldogsága érdekében... Ha nem akarsz tekintélyelvű lenni, hanem azt mondod, hogy a gyereked tudja, hogy mit akar, s hadd legyen, amit akar, akkor nem veszed figyelembe, hogy amit akar, az nagyon gyakran nem más, mint a gyermekszív bűnös kívánsága, ami a gyerekünknek is és másoknak is kárára válik, ha kielégítjük. Ne hagyjuk figyelmen kívül Isten nevelési alapelveit. Hiszen egyedül ez a kiegyensúlyozott és boldog családi élet alapja.