Érdemes családi áhítat keretébe ágyazni a 'procedúrát'. Még nem tartotok családi áhítatot? Itt az ideje elkezdeni.:) Erről nemsokára lesz itt egy poszt.
Mi igyekszünk nagyobb egybefüggő részeket tanulni Isten Igéjéből: ez azért működik jól, mert az igehely több héten keresztül vésődik a memóriába, és a mindennap elmondott igék jobban rögzülnek, ha kontextusban hallja/tanulja meg a gyermek.
Nekünk nagyon bevált az a módszer, hogy elmutogatjuk az igéket. A koreográfiát én magam találom ki. Vannak már bevált 'mutogatások' pl.: Istenre (felemelt mutató ujj), sátánra (két szarv formálása a mutatóujjunkkal a homlokunkhoz nyomott markokkal), a keresztre (két mutató ujjunkat keresztbe egymásra tesszük), és más szavakra is. Nem minden szót mutatunk, és nem minden igéhez kell bonyolult mutatás- bár megjegyzem, hogy mivel a mutatós részét nagyon szeretik a gyerekek, ezen a területen azért bőven kiélhető az anyai kreativitás...:D
Jó pár hete már a 91. zsoltárt tanuljuk (ezzel kezdtük az igevers-tanulást). Ezen a héten, vagyis ma kezdtük a 16. igeverset. A gyerekek el tudják mondani az egészet, még Náti is a maga 3 évével- bár néhány szót olykor kihagy. Hihetetlenül inspiráló látni, hogy milyen jól megy nekik a zsoltár elmondása mutogatással együtt. Ha esetleg elakadnak, akkor elég mutatnom a szóhoz tartozó mutogatást, rögtön rávágják a szót. Meg is kísértett már többször is, hogy ha egyszer végre újra eljutunk gyülibe, akkor álljak ki velük megvillantani az igeverses memóriájukat. De eddig ellenálltam- nem hiszem, hogy hasznos jellemfejlődés szempontjából, ha 'szerepeltetve' vannak...
A 91. zsoltár egy évekkel ezelőtti régi tájképes asztali naptáron van rajta: minden hónapra van egy-két ige a zsoltárból. Nagyon hasznos kis dolog volt. Sajnos nem nagyon láttam azóta sem ilyet, bár biztos van, csak fel kellene hajtani.:)
Jövő héttől vagy a Krisztus himnuszt (Filippi 2) tervezem elkezdeni, mint újabb nagy project igetanulás terén, vagy a jó pásztor zsoltárt (23.).
Mindenkinek ajánlom e nagyon hasznos szokás bevezetését, mert a gyerekek mellett nekünk, szülőknek is hatalmas érték a szívbe rejtett ige! Valaki mondta egyszer, hogy a megtanult igék a Szentlélek nyelve: hozzánk szól vele, ha van miből tennie ezt- csupán rajtunk múlik, hogy ez a nyelv mennyire lesz szegényes...
Szívesen veszek ötletelést az egyéb kreatív módokról, ahogyan az igevers-tanulás másoknál működik. Nálatok hogy működik ez? Szabad a pálya, írjatok.:)
Érdekes ötletek, és biztos hogy hasznos.
VálaszTörlésMi egyelőre csak egy-egy igeverset tanulunk meg a gyerekekkel. Vagyis általában a vasárnapi iskola aranymondása ez a megtanult igevers.
Az a lényeg, git, hogy már csináljátok! ;) Ha ez a jó szokás már kialakult, akkor bármit megtaníthatsz, és csak a te fantáziád szab határt.:)
VálaszTörlésJó, hogy már ti is haladtok ebben. Mi is egy-egy igével kezdtük. Aztán, hogy láttam: működik, már bátrabban kísérletezgettem. Ez a mostani 'nagyobb részes' tanulás jelenleg jobban bevált- de ez is csupán egy-két igeverset jelent egy hétig ismételve. Nem tanulunk nagyobb részeket egyben- csak mindig egy picivel többet. :)
egy ismerősöm mesélte, hogy náluk a fegyelmezés része volt, hogy igerészeket kellett megtanulni fejből. Mindig olyan jól álltak hozzá a szülők, hogy ez az egész NEM BÜNTETÉSKÉNT ment, hanem azért, hogy legyen mi alapján megjavulni a gyerekeknek.
VálaszTörlésidézek tőle: "tudjátok, milyen fantasztikus? én nagyon rossz gyerek voltam, és eredményeképpen tudom Péter 1. és 2. levelét fejből!"
majd én is kipróbálom, csak félek, hogy büntetés-szaga lehet...
pepita
pepita, ennek nálunk is büntetés szaga lenne... :)
VálaszTörlésKicsit 'Igével fejbecsapdosós' érzetem van ezzel kapcsolatban. Én inkább a megelőzés híve vagyok: tanuljunk igéket, olyanokat, amik a gyerekeink korosztályra jellemző vétkeit is 'megszólaltatják', aztán ha felmerülne egy konkrét magatartásbeli probléma, akkor én néhányszor felhívnám a gyerkőc figyelmét a kapcsolódó igére, és imádkoznék, hogy Isten Szelleme működjön a gyerekem életében. És persze fegyelmeznék. És kifekjezném, hogy nagyon szeretem őt. Szerintem ez jobban használna. ;)
Azért elirigylem az ismerősödtől az 1 és 2Péter fejből ismeretét. No de sebaj, ami késik, nem múlik. Még én is beérhetem egyszer. :)
Igen, Eszti, egyelőre így csináljuk. Testi fenyítés után gyakran el szoktam mondani az evangéliumot pár mondatban.
VálaszTörlésMa nagyon váratlan élményben volt részem: az egyik kétéves (decemberi) kisfiam megkérdezte, hogy miért halt meg Jézus a kereszten a bűneinkért? Igyekeztem válaszolni, és teljes komolysággal végighallgatott.
Azt gondoltam, eddig csak a négyévest érdekelte e téma...
pepita
pepita, nekünk is a fenyítés utáni, szeretgetésbe ágyazott evangélium bizonyult hatásosnak. Nagyon logikusan gondolkoznak ebben a korban (is) és hamar összerakják a kis fejükben az evangéliumot. Utána már csak azt kérdezgetik, hogy mikor imádkozom velük, hogy Jézus jöjjön a szívükbe. Most a 3évesünk kezdte el felismerni, hogy ő még nem a menny felé menetel. De még annyira nem zavarja, hogy nyaggatni kezdjen, csak azt mondta, hogy szeretne a mennybe menni, meg szereti az Úr Jézust. De hagyom, hogy megérjen benne. Még nem , de hamarosan. Azért a kétévesed sokkal korábbi, de ez azt jelenti, hogy ügyesen végzed a dolgodat keresztény anyaként... meg okos a kisfiad... szóval készülj fel ilyesmire, mert az evangélium átadása együtt jár azzal, hogy meg akarnak majd térni a gyerkőceid. ;) De ez egy nagyon jófajta következmény... :D
VálaszTörlés:) remélem én is, hogy bekövetkezik náluk :)
VálaszTörléshogy ügyesen végzem-e a dolgomat? amikor Istenre bízom magunkat, akkor igen. ma amikor elhangzott a nagy kérdés, átvillant a fejemen, hogy erre én nem tudok válaszolni, és kértem Istent, hogy adjon választ. Adott. Csak hallgattam, hogy miket mondok, mintha nem is én mondtam volna...
Soli Deo Gloria!
pepita
Soli Deo Gloria. Egyetértek. És én is megtapasztaltam már, hogy amikor nem is várod, akkor ott van az Úr válasza... valahogy 'eltalál' és tudod, hogy ami akkor kijött belőled, az a legkevésbé sem TE voltál. Isten adott minden szót, betöltött Szentlelkével...
VálaszTörlésMi a Boldogmondásokat tanultuk meg nemrég, mint nagyobb összefüggő részt (a Miatyánk után). Naponta egy verset. De néha volt olyan érzésem, hogy bírnák gyorsabban is. A nagyok elég jól megtanulták, de még a 3 éves is, a buzgalma mindenesetre pótolja a hiányzó tudást. :) (Na miatta vehettük volna aprólékosabban is.) Mutogatást nem találtunk ki hozzá, de szerintem azt pótoljuk, és szeretnék velük ábrázolást is készíteni az egyes mondásokhoz. Csak ez még némi fordítói munkát igényel. A következő az 1. Zsoltár lesz. :) Egyébként különálló igeverseket tanultunk korábban - rendszer nélkül.
VálaszTörlésKöszi Kamilla, hogy ezt leírtad. A naponta egy vers azt jelenti, hogy egy-két hét alatt letudtátok az összes Boldogmondást?:) Ez jól hangzik, mi nem vagyunk ilyen gyorsak: a mieinknek egy hét kell, hogy jól bevésődjön, de akkor mindennap elmondjuk egyszer-kétszer, és az már elég 'mélyre' megy nálunk.
VálaszTörlésÉn is gondolkoztam azon, hogy 'fölveszem a listába' a Boldogmondásokat, de aztán elvetettem ezt, illetve későbbi életkorukra toltam el. Az okom: fiaink sokat kérdeznek, és Doda valószínűleg nem hagyná ki a sanszot, hogy rákérdezzen a látszólagos ellentmondásokra, amik a Boldogmondásokban vannak. Én annyira mélynek tartom ezt az igerészt, s az igazat megvallva több helyen magam sem értem teljesen, hogy mi az üzenete, és így tartok attól, hogy sablonválaszokkal ráznám le a gyerkőcöt. Ha kicsit nagyobbak lesznek, akkor nagyot lehet majd ezekről az igékről beszélgetni. De ez csak egy kis gondolat-buborék volt, semmi több. ;)
Mi egy-egy igeverset három nyelven tanultunk eleinte, de kb. 6 után leálltunk, én nem bírtam :( úgyhogy most igyekszünk vasárnap áhítatot tartani, és akkor van aranymondásunk. Mivel már írogat is nagybetűkkel a lányom, a már megtanult igéket erre is használtam, hogy lemásolta. Jó lenne az igetanulást újra rendszeressé tenni, csak annyi minden van, hogy szétforgácsolja a figyelmemet, és valami mindig kimarad.
VálaszTörlésA gyerekek megtéréséről annyit, hogy én nem használom előttezt a szót, mert nálunk volt olyan tábor, ahol a vezetők különállították a gyerekeket, megtértek és nem megtértek csoportjára. Ez nagyon felelőtlen szerintem. Úgyhogy beszélünk arról, hogy engedelmeskedni, meg megköszönjük Istennek, hogy szeret, vezet, és imádkozik is komolyan saját szavakkal, de konkrétan a megtérésről nincs szó. De mondom ez nem jelenti az evangélium hiányát.
Eszter, azt hiszem a rendszerességen van a hangsúly. Nem baj, ha lassan araszolsz, csak csináljad. :) Néha a kevés több, és lehet, hogy elég az egy nyelv egyszerre. Minden családnál más válik be, de minden családnak szüksége van elkülönített időre az igevers-tanuláshoz.
VálaszTörlésMegértelek, nem volt túl bölcs a táborvezetőktől az efféle beosztás, bár gondolom a jó szándék vezérelte őket. A megtérés szót én sem nagyon használom, a kisebbek előtt egyáltalán nem. De a döntésről szoktunk beszélgetni vele is, hogy rajta múlik, hogy a mennybe kerül-e.
-az igeverstanulas nalunk is jol bejon(3 éves), a mutogatas is jo memoriaebresztö, enekeket is szoktunk tanulni, es jatszas meg sok-sok folalkozas kozben sokat enekelunk.
VálaszTörlés- esti ahitatot megaldassal zarjuk le (Aron-i aldas, vagy mas)
- reggeli utan mindig egy Iget-igeretet olvasunk.
üdv,
pintyö
Köszi, hogy leírtad, Pintyő, ügyesek vagytok!:) Jó, hogy már most ennyire tudatosan vagy a 'hitre nevelésben'. Kívánom, hogy megmaradj ebben a jó menetben, és a picurod nagyobb korában is ezek a jófajta szokások az életetek részei legyenek. Szeretettel és Isten áldásával: Eszti:)
VálaszTörlés