Szűrjük-e a meséket?

Az én válaszom az, hogy igen. Úgy gondoltam, hogy közzéteszem meseválasztási, mese-szelektálási alapelveimet ötletelés, gondolatébresztés, esetleg átvétel céljából.

Mik tehát azok a vészvillogók nálunk, amik miatt egy mese nem kerülhet a gyerekek elé?


1. A mese félelmetes.

Az olvasott mesék szörnyei a gyerek fantáziájának szintjén jelennek meg, és pont annyira félelmetesek, amennyit még a gyermek el tud hordozni szorongás nélkül. Ezzel ellentétben a képi megjelenítések a rajzoló fantáziájának talaján születnek. Elképzelhető tehát, hogy egy mesével minden rendben van, csupán kicsit félelmetes. Egy gyereken lehet látni a szorongás tüneteit, és a közvélekedéssel ellentétben nem fog megedződni attól, ha gyakran kitesszük őt ennek a hatásnak, csupán megszokja, emellett azonban olyanfajta nemkívánatos szorongásos tüneteket vesz fel a szorongás öncsökkentésére, amire semmi szükségünk sincs.


2. Csúnya beszéd van benne.

Némely szó olyan ártatlannak, olykor még viccesnek is hat az egymásra morgolódó rajzfilm hősök szájából. De amikor majd a gyerekünk kezdi el állandó szókincse részeként a testvérére, vagy édesanyjára, esetleg a szomszéd bácsira használni ugyanazokat a kifejezéseket, akkor már nem fogjuk olyan ártatlan dolognak tartani. Sajnos sok szülő próbálja gyermeke szókincsét megtisztítani a helytelen szavaktól, azonban elnézik, hogy mocskos szájú mesehősök vegyék körül őket. Ne legyünk naivak, és ne gondoljuk, hogy néhány helytelenítő szavunkkal felvehetjük a versenyt a kedvenc mesehőseivel, akikre felnéz és akiket kívülről fúj! Amikor ezt a szűrőt nem tartjuk eléggé fontosnak, akkor szem elől tévesztjük azt a tényt, hogy gyermekünknek nem egyszeri, alkalmi nézésre választunk mesét, hanem jó eséllyel 10-20x meg fogja azt nézni. Ennyi idő alatt a mese szinte teljes szókincsét magukévá teszik- és nem szelektálnak a helyes és helytelen kifejések között! Ez a szülő dolga és felelőssége.

Mi számít csúnya szónak? Vajon az adott szót szívesen hallanád gyermeked szájából nap mint nap, úgy, hogy rád, vagy a testvérére alkalmazza? Ha nem, akkor csúnya szóval állsz szemben.


3. Varázsló, tündér, ördög, táltos lények, szellemek jelennek meg, illetve varázsolnak a mesében.

Az okkult dolgok mesében való megjelenése azért veszélyes, mert a gyermekben egyfajta szimpátiát ébreszt a sátánhoz kötődő természetfeletti dolgokkal kapcsolatban. Ráadásul ábrázolásuk félrevezető és hamis is. Íme néhány tanulság, ami rejtetten bár, de megmarad a kisgyermekekben e mesék kapcsán:

- a tündérek segítik az embereket.
- az ördög csellel elpusztítható, emberi agyafúrtsággal 'csőbe húzható', ill. legyőzhető.
- táltos lények segítségét igénybe lehet venni a gonosz legyőzése érdekében.
- azt, hogy a varázslás jó-e vagy rossz, az dönti el, hogy helyesen indítékokkal használják-e.
- a szellemek halottak lelkei, itt vannak körülöttünk, és ők bölcsek, és az embereket segítik.

Ezek a dolgok nagyon veszélyesek és észrevétlenül hálózzák be az embert, ezért ne adj alkalmat a sátánnak a gyermeked tőrbe csalására! Legyél te a védelmi fal, amin keresztül nem mehet be a gonosz a gyerekszobába!


4. A főhős kifogásolhatóan viselkedik mindenféle következmény nélkül.

Köztudott, hogy a gyerekek azonosulnak a mese bizonyos szereplőivel. Gyakran a főhőssel. Amikor a főhős a problémája megoldásához etikátlan, aljas eszközökhöz nyúl, vagy bosszúálló, haragtartó, másokon áttaposó, és ezekből nem akar megváltozni, akkor ez a szereplő csendesen azt kommunikálja a gyermekünknek, hogy "ezekkel a viselkedésmintákkal semmi probléma nincs, mivel én is ezt csinálom, sőt, valójában mindenki ilyen és nyugodtan te is lehetsz ilyen" .

Te is készíthetsz magatoknak meseszűrőt azon elvek alapján, amiket fontosnak tartasz. Be kell ismernem azonban, hogy az elvek felállítása klasszisokkal egyszerűbb feladatnak tűnik, mint a tényleges szelektálás... Hiszen gyakran azokat a meséket kell szűrő alá bocsátanunk, amiken mi is felnőttünk. Azok a mesék pedig a gyerekkorunk részei, és -valljuk be őszintén- érzelmileg kötődünk hozzájuk. És ezt a viszonyt néha nehéz tetten érni saját magunkban. Úgy látom, hogy sajnos sok szülő olyan mértékben ragaszkodik a saját kedvenc gyerekkori meséihez, hogy éppen ezeknél nem is alkalmaz szűrőt, vagy csak igen minimálisat. Hiszen ha nekünk szép emlékünk van róla, akkor biztosan nem ártalmasak a gyerekeinknek sem.

Talán igaz ez, talán nem, nekünk azonban nem a saját benyomásaink, emlékeink vagy érzéseink a mérce a dolgok megítélésében, hanem egyedül Isten Igéje!

Vajon nekünk is vannak olyan meséink, amikkel kapcsolatban annyira részrehajlóak vagyunk, hogy szinte gondolkodás nélkül felvesszük gyermekeink nézhető meséinek listájára a mese valódi, bibliai-erkölcsi megítélése nélkül? És vajon hány ilyen mese van a meselistánkon?

Meg kell tanulnunk függetleníteni ítélőképességünket a saját gyerekkorunk élményeitől, és folyamatosan gyakorolnunk kell magunkat ebben! Ne legyünk részrehajlóak, hanem igeiek. Merjük megvizsgálni a meséket, és merjük akár elvetni is azokat, ha nem hasznosak. Ne a saját emlékeink alapján ítéljünk, hanem az előre kialakított elveink alapján, amihez ragaszkodjunk, ha már egyszer alapelveket állítottunk. :)

Csemetéink gyermekkorát nem csonkítjuk meg azzal, ha így teszünk, ahogyan talán elsőre gondolnánk! Ne gondoljuk, hogy megraboljuk az életüket jó élményektől, szép emlékektől, azért, mert elkötelezzük magunkat arra, hogy tudatos keresztény szülővé válunk a mesékhez való hozzáállásunkban is. Ennek pont az ellenkezője igaz! Habár így valószínűleg nem lesz 100%-os egyezés a mi gyerekkori meséink, meg a gyerekünkéi között, Isten megáldja azt, amit a kezébe teszünk, és gyermekeink szellemileg is profitálni fognak ebből az áldásból. Ne féljünk az Úrnak adni azt a területet, ahol sok áldást rejtett el számunkra, és amihez joga is van! Nem kevesebbek, hanem többek, gazdagabbak, és talán az elveikhez jobban ragaszkodó, kettős mérce nélküli, jellemesebb felnőttekké lesznek, ha a mesék kiválasztásában Isten vezetése szerint járunk el.