Ma ha egy keresztény anya a többséghez képest másképpen gondolkozik valamiről, legyen az szoptatás, oviba járatás, gyereknevelés, gyereke taníttatása, vagy bármi más, akkor mindenki azt várja tőle, hogy 'védje meg az igazát'. Ez még nem is lenne baj, mert ha az ember tudatos és informált döntés hoz, akkor nyilvánvalóan képes megindokolni a döntését.
Azonban nagyon gyakran az a 'kíváncsiság', ami másoktól jön, alapvetően egy elítélő, "felelőtlen és alul-informált vagy" sugallatú hozzáállást takar a részükről, nem pedig őszinte érdeklődést vagy akár vágyat a másik gondolkozásának a megismerésére.
Ezt elkerülendő úgy gondoltam, hogy mostantól stratégiát váltok, és nem engedek az ártatlannak tűnő kérdések mögött húzódó "védd magad"-hozzáállás nyomásának. Miért kellene nekem védekeznem és érvek sokaságával 'bizonyítanom' a döntéseim megalapozottságát? Tapasztalataim szerint bármennyi érv csak újabb ellenérveket szül. A másik oldalon lévők precíz és helytálló bizonyítékokat akarnak tőlem hallani. Ugyanakkor ők a saját döntésüket a legtöbb esetben csupán közhelyekre és bizonyítékok nélküli általános elgondolásokra alapozzák. Nincs is igényük a választásuk helyességét nyomósabb érvekkel megindokolni, hiszen teljesen evidens, hogy az a helyes módja a dolgoknak, ahogy ők azt képviselik. Ha olyan evidens egyik-másik ilyen ellenérv, akkor miért nem tudják őket bebizonyítani az azokat hangoztatók?
És miért 'nyitja ki a bicskát' a többiek zsebében az, hogyha hozok egy döntést a saját családom életét érintő kérdésben az általam ismert tények alapján? Miért akarják felülbírálni a döntésem jogosságát? Miért nem erény a tudatosság, az utánajárás, és miért érződik az a sugallat, hogy "féltem a gyerekeidet, nem hiszem, hogy mindent figyelembe vettél", ami lefordítva annyit tesz, hogy "én jobban tudom, te nem értesz ahhoz, amiben döntöttél, ezért nem is hozhattál jó döntést". Fordítsunk a kockán- "védd meg magad te". Engem tényleg érdekel, hogy mások miért döntöttek úgy, ahogyan.
Azon gondolkozom, hogy vajon mások ugyanezt élik-e át...
Eddig eléggé fortyogósra sikerült ez a bejegyzés. Mindenkitől elnézés kérek ezért- nézd el ezt a posztot nekem, mint egy fáradt anya kirohanását. :( Olykor tényleg kezdek elfáradni abban a szélmalomharcban, amelyet a 'döntéseim megértetése az emberekkel' névvel lehetne címkézni.
Pedig az otthonoktató családi kalandunk (mert biztos vagyok benne, hogy az lesz) még csak most indul...
Úgy gondoltam ezért, hogy a következő posztban leírom azokat a legfontosabb kérdéseimet (és a rájuk adott választ), amelyek egyedüli logikus válasza az otthonoktatás volt számomra/számunkra. Nem védekezésképpen, csak amolyan lelkembe-kukkantós poszt gyanánt.:) Tehát holnap.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése